Egy mágikus koncert története
A Fractal Strings project
Szabó Sándor/Michael Manring/Claus Boesser Ferrari/Major
Balázs
Ezúttal kissé szokatlan témát osztok meg az olvasókkal. Ritkán van alkalom
betekintést nyerni egy különleges koncert technikai és zenei kulissza titkaiba,
ezért általában ilyen írások nagyon ritkán olvashatók bárhol is. Mivel a
Gitárhangtechnika alapvetően technikai aspektusú portál, így bármilyen féle
zenével kapcsolatosan, ahol a gitár a főszereplő arról érdemes írni.
2008 decemberében volt egy nagyon különleges koncert itt Magyarországon, mely
a szűkös költségvetés miatt nem kapott elég nagy nyilvánosságot, így mindössze
140 ember élvezhetett egy olyan koncertet, ami hazánkban még sohasem valósult
meg semmilyen formában. Mivel az ott előadott muzsika nem szólt sem a
divatoknak, sem a trendi törekvéseknek, így a témája bármikor elővehető és még
talán 20 év múlva is kínál majd tanulságot és érdekességet. Mindezt azért is
szükséges elmondom, mert az emberek zenehallgatási szokásai mára nagyon
megváltoztak és mondhatnám visszafejlődtek arról a szintről, ahol úgy 20-25 éve
volt. Mielőtt rátérek a lényegi mondanivalómra, szükséges egy kis kitérőt tenni
a hangzás kultúra mai helyzetéről.
Miközben a hangtechnika szédületes mértékben fejlődött és hozzáférhetővé
vált, addig az emberek mintha belecsömörlöttek volna ebbe, és a zenehallgatás
valahogy háttérbe szorult, de legalábbis átalakult. Régebben a sztereó
megjelenésével az emberek valóban kíváncsiak voltak a hangzás térbeliségére, és
szinte minden háztartásban volt egy hifi berendezés, két megfelelő méretű
hangdobozzal. Ezek nagy része idővel kiselejtezésre került a háztartásokból és
az éves lomtalanítások alkalmával lehetett is látni a még működőképes kidobott
magnókat, erősítőket, hangfalakat, CD játszókat. Ma már ilyeneket nem látni,
mert felváltotta őket a számítógép a laptop és az mp3 lejátszó. Ma legfeljebb
ezek kerülnek a kukába. Az embereket kezdte jobban vonzani a célszerűség, a
kényelem, hogy minden egy dobozban van, szövegszerkesztő, internet,
zenehallgatás, videó nézés, stb. Így aztán a kellemes meleg sztereó hangzást
felváltotta a laptopok csipogó hangja, amiből valójában semmit nem lehet meg
tudni, hogyan is szól az a zene. Ebből is látható, hogy megváltozott a világ. A
koncerteken is inkább a látvány dominál és a zene legfeljebb csak még hangosabb
lett, de nem lett érdekesebb. A koncerteket is egyre gyakrabban monóban keverik,
azzal a céllal hogy mindenki, minden helyen ugyanazt hallhassa. A sztereó
hangkép, mintha kezdené elveszíteni varázsát, és egyre inkább háttérbe szorul.
Megváltozott a hangzás iránt táplált igényesség, pontosabban más szempontok
lettek fontosabbak a térbeliségnél, inkább a hangerő és a szubbasszus minden
belső szervet megmozgató ereje lett a fő irány. Persze most könnyűzenéről
beszélünk.
A zenének persze vannak más irányzatai, amik sem nem könnyűek sem nem
klasszikusak, ilyenek a jazz és a modern kortárs zenék, amikben bármi
előfordulhat és megtörténhet. Miközben a fent említett hangzáskultúra
hanyatlóban van, addig arra is vannak törekvése, hogy legalább megmutassa az
embereknek, hogy mi az, ami lehetséges és ami gazdagíthatná a
hangzáskultúránkat. Ilyen gondolatok közepette kezdtem megtervezni egy
különleges koncertet, ami térbeliségében, látványában, atmoszférájában páratlan,
zeneiségében magas színvonalú. Ez volt a Fractal String koncertje hazai és
nemzetközi előadókkal. Az alábbiakban ennek születéséről, történetéről írok, pár
fotóval illusztrálva.
Előzmények
Az eredeti ötlet jóval előre még a kilencvenes évek végére tekint vissza,
amikor az Echolocation című albumomat készítettem. Akkor az a lehetőség
foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne olyan zenét alkotni és úgy előadni, amiben
kihasználjuk a hangtérben rejlő lehetőségeket, a igénybe venni térbeli
hallásunkat és ami látványában is tovább építi az élményt. Ebben benne
foglaltatott a gitárjáték újraértelmezése, ahol a hangszer nemcsak a hagyományos
funkciójában működik, hanem a tőle szokatlan hangzásokat és hangeffektusokat is
képes adni, persze megfelelő előadó kezében. Az elgondolás megvalósításához egy
erős koncepciót kellett felépíteni, ami több pilléren állt. Részben zenei,
hangzási és látványi koncepciót igényelt. Mindez a gondolat már kilencvenes évek
végétől érlelődött, miközben a hangtechnika is egyre inkább arra a szintre
fejlődött, hogy minden sokkal egyszerűbben és jobb minőségben megvalósítható
lett.
A koncepció
A zenei koncepció lényege, hogy kimagasló hangszeres előadókkal, akik
egyszerre kiváló komponisták és improvizátorok, előre lefektetett tervben
rögzített instrukciók szerint történjék a zene formálása, amelyben mindenki
előre összegyűjtögeti az ötleteit, és az előadás folyamán hangról hangra építik
fel a közös művet egy közös de immár egy irányított improvizálás során. Az
instrukcióó magukban foglalják, hogy ki mikor milyen összeállításban játszik a
többiekkel, kb. milyen időtartamban és milyen tempóban. Így a kompozíciók
formálása valamelyest keretet kapott, a darab kezdete és vége biztosítva volt,
elkerülve a parttalan improvizációkat. A daraboknak előre meghatározott címük
volt, tehát egyfajta programzenei keretet is adva az improvizációnak. A
koncepció így sokkal inkább egy megtervezett valós idejű komponálást jelentett,
nagyban építve a muzsikusok fennálló intuitív vonzásra, és az ismerkedés első
hangjai által megélt eufória hajtóerejére. Ehhez csak olyan muzsikusok jöhettek
számításba, akik fegyelmezettek, akik minden pillanatban a közös célért építik a
zenét, és akik egy pillanatra sem kezdenek versengésbe a másikkal engedve egójuk
csábításának. Az instrukciók szerint épülő improvizációs zenélés korábban már
bizonyította hatékony működését. Az eredmény mindig egy strukturált, de
organikus építmény lett, a hallgató sohasem érezte a zenét esetlegesnek, hanem a
megkomponáltság érzése hatotta át, így a zene minden pillanatában színes és
izgalmas. Ez esetben is ez történt.
2008 év elején fektettük le az ötlet megvalósításának néhány alapvető
követelményét. A koncert, mint multimédiás produkció megvalósításában a vizuális
megjelenítés jelentette a másik fő pillért. Már korábban felmerült bennem a
kérdés, hogy miként lehetne a hangi megvalósítás útjába beilleszteni a vizuális
hatást és azzal mintegy terelve a zene folyamatát, miközben folyamatos
visszacsatolásban tartani az alkotó folyamatot a hang és a látvány között, ahol
a látvány alapját nagyméretű képernyőkön megjelenített statikus és fejlődő
fraktálok képezik. Az eredeti tervemben az szerepelt, hogy erre a feladatra
Fredrick Soegaard dán muzsikust hívom meg, aki elektromos gitáros és videóra is
kivetített fraktálokkal modulált hangeffektusok. Azonban elfoglaltságai miatt
sajnos nem tudta elvállalni a produkcióban való szereplést, így a látvány és
hang visszacsatolásáról le kellett mondanom. Ezért a látvány teljes
kidolgozásához Megyeri Lászlót kértem fel, aki teljesen más koncepcióval állt
elő. Ez annyiban is könnyebbséget jelentett számomra, hogy innentől jobban
belemélyedhettem a zenei és hangzási részletekbe.
A muzsikusok kiválasztása
A produkcióhoz a koncepció hívta elő a muzsikusokat. Mivel a látvánnyal többé
nem volt dolgom, így a zenei és hangzási elvárások szerint tudtam megválogatni a
zenészeket. Korábban az együttesbe szerettem volna meghívni ismertebb kortárs
muzsikusokat, akik már korábban bizonyították tehetségüket hasonló
produkciókban, mint például David Torn, azonban más elfoglaltsága miatt ő sem
tudott benne részt venni, így Michael Manring basszusgitárost hívtam, meg akivel
korábban már voltak közös koncertjeink.
Michael zeneileg tökéletes partner volt, nyitottsága és érzékenysége
páratlan, így az egyik legerősebb alapot nyújtotta a produkció számára. A
surround hangzás megvalósításához szükségem volt egy olyan muzsikusra, aki a
hagyományos zenei dolgok mellett érdekes hanghatásokat állít elő. Erre a
feladatra Claus Boesser Ferrari német gitárost választottam, akivel évek óta
kapcsolatban vagyok számos produkcióban szerepeltünk közösen, és akivel mindig
nagyon könnyű és élvezetes a játék.
Claus a gitárt hagyományos funkciója mellett a végsőkig kihasználja minden
módon, mindenféle hanghatások előidézésére, ugyanakkor játéka látványos, érdekes
és gyakran mókásan szórakoztató is. Ütőhangszerest keresve olyan valakire
gondoltam, aki univerzális, aki ha kell rockot, ha kell jazzt játszik és ha kell
akkor egzotikus ütőhangszereken is magas színvonalon megszólal. A legfontosabb
elvárásom az volt, hogy ne egy dobos hozzáállásával üljön a hangszerek mögé,
hanem egy teremtő attitüdben alkalmazkodva és beolvadva a folyamatokba. Major
Balázs lett az együttes dobosa és ütőse, akinél alázatosabb és érzékenyebb
művészt nem találhattam volna és akivel oly régi kapcsolatunk van, hogy szinte
telepatikusan kommunikálunk amikor zenélünk. Ez a formáció 2008 év elejére
alakult ki és vált véglegessé.
Jómagam mellett így egy kvartett alakult ki.
A technika
A koncert megvalósításának harmadik pillére a hangzás technikai kivitelezése
volt. Semmiképpen nem akartam egy szokásosan kihangosított koncertet, hanem
valódi többcsatornás surround hangzást képzeltem el, ahol a közönség a zene
születésének epicentrumában érezheti magát, és ami a muzsikusok számára is
inspirálóan hat. Eredeti ötletem az volt, hogy egy nagy terem közepén lesz egy
alacsony színpad, ahol a zenészek egymással szemben körben helyezkednek el és
körülöttük a közönség is félkörben helyezkedik el, a hangsugárzók pedig
körbeveszik őket. Így mindenki más aspektusból hallja a zenét, de minden
pozícióban érdekes és izgalmas a hangzás. Végül kompromisszumot kellett kötni a
videó képernyők elhelyezkedése és a rendelkezésre álló tér miatt. A
kompromisszum eredményeként a zenészek végül hagyományos színpadon helyezkedtek
el, egy sorban, és fölöttük több projektorból nagyméretű vászonra történt a
vetítés. Sajnos így le kellett mondanunk arról, hogy mi muzsikusok is az
inspiráló surround térben játsszunk és alkossunk.
A hangosítást Hidasi Barnabás kapta feladatul, melyhez tőlem kapott
instrukciókat a hangzás térbeli megvalósításhoz. A végső megoldásban 6 csatornás
surround hangzást tűztünk ki célul, ahol két hangfal elölről, kettő oldalról és
kettő hátulról sugározta be a közönség által elfoglalt teret. A front mezőben
helyezkedtek el a hangszerek direkt hangjai, dob, ütősök, gitárok, basszus,
guzheng, ud, stb, míg az oldalsó és a hátsó hang mezőkben a speciális effektusok
és a mesterségesen szimulált terek hangja szólt. Végül több mint 40 csatorna
jele került a mixbe.
Minden hangszer akusztikus hangszer volt a basszusgitárt leszámítva. Az
akusztikus gitárok magnetikus hangszedőkkel voltak ellátva, minden egyéb
mikrofonnal volt kierősítve. A színpadi effektek részemről képezték a
legkomplikáltabb rendszert. Fő hangszerem azon a koncerten egy Lakewood
baritongitár volt, melynek hangja egy magnetikus hangszedőből táplálta egy
hangerő pedálon keresztül a TC D-TWO looper/multieffektet és a TC G-Force
multieffektet.
A gitár tiszta hangját egy mikrofon szolgáltatta, mely közvetlenül ment a
keverőbe. A hátsó csatornákon a TC G-Force igen komplikált algoritmusai által
generált hangok, a front csatornákon pedig a TC D-TWO looper hangjai töltötték
ki a teret. A bariton gitár mellettmég használtam egy 21 húros kínai citerát és
egy 24 húros kétnyakú bundnélküli lantot.
Claus Boesser Ferrari ugyancsak komplikált multi effekt rendszert használt,
melyet színesített a gitáron csupán a kezével és egyéb preparátummal előidézett
hanghatásaival. Az ő effektjei többnyire az hátsó és oldalsó hangmezőket
töltötték ki, bár inkább azt lehet mondani, hogy ő az egész surround teret
birtokba vette.
A hangszerek nagyon eltérő hangereje miatt plexi lapokból álló paravánok és
boxok kerítették körbe a muzsikusokat, csökkentve a káros áthallásokat. Erre az
elszigetelésre azért is volt nagy szükség, mert a koncertet minden hangszerről
külön mikrofonnal sok csatornán rögzítettük.
Michael Manring bundnélküli basszusgitárja egy sztereó Markbass rendszeren
szólt egy Boss GT3 multieffekt közbeiktatásával és ennek vonal jele ment a
keverőbe.
Major Balázs 22 mikrofonnal volt kierősítve, a sok sok ütőhangszer és a dob
igényelte ezt a sok mikrofont.
A látvány kidolgozásában Megyeri Lászlón kívül egy fénytechnikus is részt
vállalt. Az egész koncertet több kameraállásból professzionális TV stáb
rögzítette. A látvány technikai kivitelezése legalább olyan összetett technikai
rendszereket mozgósított, mint a hangzásé.
A koncertet megelőzte egy hangpróba, mely meglepően simán ment és nem
merítette ki a muzsikusokat, hiszen fontos volt, hogy a zenészek ne süssék ki
magukból az összegyűjtött energiákat, ötleteket. A hangpróbán éppen csak
megízlelték egymás jelenlétét miközben a hangzás is gyorsan összeállt. Ez a
koncert nemcsak a zenészek, de a videós és a hangmérnök részéről is folyamatos
improvizálást vagy éppen feladatmegoldást követelt.
A Fractal Strings concertje 2008 December 5-én került megrendezésre a
budapesti Millenáris Központban. A koncert simán probléma mentesen zajlott, a
muzsikusok egyetlen rossz hangot nem játszottak, a hangmérnök minden pillanatban
ura volt a hangzásnak, a közönség pedig utána nagyon elismerően nyilatkozott a
látott és hallott élményekről. Mágikus élmény volt a muzsikusok és minden
résztvevő részéről. Az egyik TVs operatőr a koncert után azt mondta, hogy ilyen
hangzást és látványt egy Pink Floyd koncerten látott és hogy ez a produkció a
világ bármely pontján megállná a helyét. Nos, szerénytelenség nélkül mondva, ezt
mi tudjuk is, de a világ másként működik. Ha valamit nem az amerikaiak és a
britek találnak ki, azt senki sem veszi komolyan. Lásd rock és pop zene.....
A koncert felvétele
A koncertről készült egy professzionális videó felvétel, de mellette sok
csatornán a hang is rögzítésre került. Ez lehetőséget adott, hogy a videóhoz
surround hang illeszkedjék. Így készítettem egy 4 csatornás surround mixet is.
Azért is választottam a 4.0 surroundot, mely végülis egy quadrofon mix, mert az
5.1 rendszerben a center csatorna mindig tönkre teszi a sztereó jól kitalált
fázis viszonyait. Egyébként is a center sugárzót a film hanghoz találták ki, és
véleményem szerint a finom részletes sztereó hangképnek csak árt. A hangfelvétel
keverése először sztereóban történt. Az akkori technikai lehetőségek birtokában
a keverést Protools LE rendszeren végeztem, a 4 csatornás surround teret egy TC
6000-es effekt processzorral állítottam elő, a további tereket a Bricasti M7 és
Quantec 2498 térszimulátorokkal képeztem. Az idő szűkössége és a Protools LE
korlátai miatt a surround hang alapját a sztereó session képezte. A videóhoz
készült surround hang csak házimozi rendszereken játszható le, azonban ha valaki
csak sztereóban hallgatja a surround mixet az kimarad az igazi élményből és az
surround hang sztereóban nem jó. A hangzás alkotásának koncepciója az volt, hogy
a még nagyon elevenen élő koncert atmoszférát visszaadja. Ez sikerült is,
azonban maga a koncert már eleve sok sok kompromisszum által valósult meg és
jócskán el is tért az eredeti elgondolástól. Bár a sztereó és surround mix is
nagyon izgalmas lett, mégiscsak egy kompromisszumokkal terhelt koncert
hangulatát adta vissza. Mindig is tovább élt bennem az eredeti elgondolás
szerinti mix elkészítése.
Pár évvel később erre a technikai lehetőségek és a közben szerzett
tapasztalatok lehetőséget adtak, hogy végre elkészíthessem az új mixet.
Időközben Protools HD rendszerre váltottam és ez már alkalmasabb lett a surround
keverésre. Továbbra is a 4.0 mellett maradtam. Az első mix sokszori
meghallgatása után már tisztán láttam milyen irányba kell mennem az anyag teljes
újra keverésében. A munkához elő kellett vennem az eredeti 2009-es sessiont és
mindent újra gondolva átalakítani azt. A tiszta modulációmentes surround teret
most már a Quantec 2498 és a Bricasti M7 is biztosította, a TC 6000-es
effektjeit pedig felváltották különféle Native Instrument és Waves pluginek
valamint egy Altiverb, melyekkel egy egészen más atmoszférájú hangzás
készülhetett. A mix fokozatosan alakult a mai formájává. Az eredeti koncepció
végre kibontakozhatott, és a megvalósítás minősége is lényegesen magasabb
szintre került. Csupán az emlékezet felfrissítése érdekében említem, hogy az
eredeti koncepció egy olyan surround élményt takar, ahol a hallgató a zenei
történések közepén helyezkedik el. A korábbi mixhez képest minden tisztább,
analizálhatóbb, és legfőképpen térben minden irányban messze kiterjedtebb. A
régi mix igyekezett a koncert élményének atmoszféráját visszaadni, azonban ez
korlátot is jelentett, hiszen maga a koncert hangzás is kompromisszumok által
valósult meg. Az új mixben igyekeztem megvalósítani azt, ami a koncerten nem
volt lehetséges és az általános hangzás is az eredeti tervet kövesse. Így a
hangszerek közelebb vannak és a különféle hangeffektusok körben és külön a
távolabbi térrétegekben hallhatók, ez által egy sokkal szélesebb, mélyebb terű
hangzás jött létre. A távolságok jól érzékelhetők, minden hangszer minden
pillanatban tisztán hallható. A keverés legfontosabb szempontja az eredeti
dinamika megőrzése volt, ezért sem limitert sem kompresszort nem használtam a
keverés során, csupán néhol némi EQ-t. Ezzel bizonyságot nyert az a sokak által
vitatott állításom, hogy kompresszor nélkül is lehetséges sok sávot
összekeverni, és ennek legfőbb előnye abban áll, hogy a hangszerek hangjából nem
veszik el információ, azaz a tranziensek sértetlenek maradnak, minden hangszer
tisztán, torzítatlanul szól és ami talán a legfontosabb, hogy a kompresszor
nélkül készült mix hallgatása nem fárasztó sőt inkább pihentető. Nem ez lenne a
cél a zenével?
Ezúttal a Surround mix készült el először és az ott nyert tapasztalatok és új
ötletek alapján került sor a sztereó változatra. Ezzel lényegesen lecsökkent a
hallgatónak azon érzése, amit egy surround mix utáni sztereó mix
meghallgatásakor tapasztal, amikor a surround hangzás után a sztereó szinte
üresnek és száraznak tűnik. Az új sztereó mix lényegesen plasztikusabb és
mélyebb, mint az első 2009-as változat. Bár a mai világ állása szerint nem
valószínű, hogy ebből valaha készül is CD vagy videó ennek ellenére ez a
felvétel az utókor számára megmarad számos tanulságos példát szolgáltatva arra,
hogy másként is lehet zenélni, és másként is elő lehet adni, de legfőképpen
másként is megszólalhat a muzsika, főleg, ha a technika ezt már jó ideje
lehetővé teszi, csupán az emberek tompultsága és érdektelensége nem engedi
kibontakozni ezt az irányt.
A koncertről készült videó több részletre bontva megtalálható a Youtube-on.
Egy jobb fejhallgatón keresztül hallgatva is lejön, hogy ezen a koncerten nagyon
különleges dolgok szólaltak meg és nagyon komoly hangtechnika segítette a
produkciót. Az alábbi linkeken tekinthető meg a Fractal Strings koncertje:
Ezúton is köszönetet mondok mindenkinek, aki ebben a különleges
vállalkozásban a munkájával bármilyen formában is rész vett, Megyeri Lászlónak,
Mánfai Tamásnak, Hidasi Barnabásnak, Vesztergom Laurának, Koczor Péternek, Belev
Péternek, a muzsikusoknak: Michael Manringnak, Claus Boesser Ferrarinak és Major
Balázsnak.
Szabó Sándor Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2023 Tandem Records ::