A gitár pengetőkről
Kissé furcsa, hogy mindenféle fórumon mindig a gitárokról, az erősítőkről és
az effektekről, ritkábban a húrokról folynak diskurzusok, de a pengetőkről
szinte soha, vagy oly ritkán és oly érintőlegesen, hogy elhatároztam szentelek
neki egy komolyabb írást.
A gitárosok legnagyobb százaléka empirikusan jut el egyre magasabb szintre és
magasabb hangminőségre, azaz próbálgat mindent és ha szerencséje van és olyan
természete, akkor van esélye, hogy megtalálja az ami hozzá tartozik hangzásilag.
A pengető például éppen ilyen.
Senki sem gondolná, hogy mennyi múlik a pengetőn és a pengetésen. A hang a
pengető érintésével kezdődik és rendkívül fontos a hang megformálásában. Hogy
ezt érzékeltetni tudjam, kissé el kell merülnünk a hang keletkezésének
folyamatában és a hang érzékelésének fiziológiájában. A gitáros a pengető
használatát ösztönösen tanulja meg, jól vagy rosszul, vannak akiknek már a
pengető is rosszul áll a kezében és attól nyilván nem is várható egészséges
hang.
Minden hangszer hangját egy időben zajló rezonancia folyamatként érzékeljük.
A hang legfontosabb része a hang legeleje, ami nem más, mint egy végtelen sok
felharmónikust tartalmazó zajcsomag. Ezt a zajcsomagot tranziensnek hívjuk.
Minden hangszernek megvan a maga saját speciális összetételű tranziense. Ha ezt
nem halljuk, akkor a hangszer hangját sem tudjuk felismerni. Ennek kiderítésére
sok kísérletet végeztek. Ti magatok is elvégezhetitek úgy, hogy megpengetitek az
elektromos gitárotok egyik húrját úgy, hogy a hangerő potméter le van véve, majd
amikor már rezeg a húr akkor adjatok rá hangerőt. A hangszer így tranziensek
nélkül fog megszólalni és nem is lesz gitár hangja. Valami orgonára vagy hasonló
hangzásra fog emlékeztetni, de nem gitár hangjára. Az ok pedig az, hogy a hang
lecsengő szakaszáról leválasztottuk a tranzienst.
A tranziens egy nagyon rövid milliszekundum tartományú időintervallumban
cseng le, és abból emelkednek ki, a megmaradt alsóbb rendű felharmónikusok, amik
az alapmodusszal együtt képezik a hang lecsengő részét.
És itt el lehet gondolkodnunk, hogy ha a tranzienst megváltoztatjuk, akkor
magát a hangzás karakterét változtathatjuk meg vele. Mivel a húrt legelőször a
pengető érinti, így alapvetően fontos, hogy ez az érintkezés milyen fizikai,
mechanikai viszonyokban valósul meg. Tehát itt nagyon fontos a pengető anyaga,
formája, vastagsága, a pengető mozgása, a mozgás szöge, azaz az egész pengetés
geometriája. És ehhez hozzájön a pengetés helye. Így a pengető tartása is egy
lényegi meghatározójává válik a hangzásnak. A pengető fogása és mozgása adja azt
a fizikailag és akusztikailag még megragadható jellegzetességet, ami csak a
gitáros sajátja. Tehát ha valaki azt mondja valakiről, hogy a "kezében van a
hangzás" , azzal nagyon nagy igazságot mondott, mert valójában erről van
ilyenkor szó. Minden gitáros másként penget és ez a másként pengetés tovább
vezethető idegrendszeri folyamatokra, aminek a végén pedig maga az ember egyedi
szellemisége van.
Ezeket a gondolatokat azért tartom hasznosnak megemlíteni, mert jobban
megérthető lesz, hogy mi múlik a szerkezeteken és mi múlik a gitároson, az
emberi lényen.
A pengetőt nem a rock and roll találta ki. A pengetett hangszerek több ezer
éves múltra tekintenek vissza. Szinte mindenféle anyagból készültek és készülnek
ma is pengetők, a lúdtolltól kezdve a kókuszdió héján át, mindenféle fán, és az
ásványokon keresztül egészen a fémekig.
Ehhez képest a rock gitárosok valamiért az egyszerű celluloid pengetőkhöz
ragaszkodnak. Ennek is megvan a magyarázata. Mivel a rock hangzás utánzáson
keresztül terjed. Mindenki fülében ott van az utánozni vágyott hangminta, így a
fül érzékeli, hogy mik azok az anyagok, amik számításba jöhetnek, és ha nagyon
eltár a referenciától, azaz az utánzás tárgyától, akkor inkább visszatér az
eredetihez, vagyis marad a celluloid pengető. A pengető a boltban egyébként is
ott van készen, így mindenki ott keresi a pengetőt, többnyire mindenki ugyanazt,
így sajnos az egyéni hangzás megformálásában a pengető eléggé kiesik a figyelem
fókuszából.
Én egy időben gyűjtöttem a pengetőket, még most is jócskán van belőlük, és
néha szórakozásból végig próbálom őket. Nos akkor döbbenek meg, hogy mekkora
univerzumot képez a különféle anyagú, formájú pengetők hangzása.
Melegen ajánlom mindenkinek, hogy próbálgasson pengetőket. Sokszor nehéz lesz
a választás, mert annyira megszokható egy pengető, hogy utána nem szívesen
váltanak át egy másikra, még akkor sem ha valami egészen ígéretes hang kezd
kialakulni általa.
A pengető működési mechanikájának mikroszkópikus részletekre menő vizsgálata
lehetséges. Képzeljük el azt a pillanatot, amikor a pengető hozzáér a húrhoz. Az
érintkezés zajt gerjeszt, mely a húrban és a pengetőben is tovább él. A húrról
tovább megy a hangszedőre. A pengetőben pedig elenyészik, lecsillapodik.
Készülnek pengetők például olyan fákból, amik sokat elnyelnek a pengető érintési
zajából, ezekkel vastag tompa hangokat lehet pengetni. Ugyanakkor egy fémből
vagy kemény ásványból készült pengető további zajokat ad a húr hangzásához, amit
azonnal észlel és megkülönböztet a fülünk.
A pengetés mechanikájának egyik fő paramétere a pengető hajlékonysága,
vastagsága. Ez is nagymértékben befolyásolja a keletkezett hangot. A vékony
pengető szárazabb, vékonyabb tranzienst eredményez, egy vastagabb kevésbé
hajlékony pengető pedig egy vaskosabb, melegebb hangot ad. Vastag pengetővel
másként kell játszani, más érzéssel kell fogni, mint a vékonyat.
A pengető másik geometriai faktora a pengető hegyének rádiusza. Kis
rádiusznál éles, csikarós hang keletkezik, nagy rádiusznál pedig egy vastag
kerek, gömbölyded hang, kevés magas tartalommal. Nagyon fontos a pengető
felszínének minősége. Vannak kifejezetten érdes pengetők, ezek érdes hangot is
adnak.
Tovább lehet zoomolni a pengetés folyamatát. Fontos az is, hogy a pengető
milyen, szögben és erővel illetve sebességgel érinti a húrt. Ezek azonban már a
muzsikus személyes adottságaiból adódó paraméterek.
Ez a kis levezetés bizonyára elegendő volt annak bizonygatására, hogy
mennyire nem mindegy mivel pengetünk.
Az elektromos gitárt persze van aki újjal pengeti, no nem a metál gitárosokra
gondolok, hanem akik jól fésült zenét játszanak, mint például Mark Knopfler,
vagy John Abercrombie. Ez utóbbi jazz gitáros és évtizedek után maga mögött
hagyva a virtuozitást, elkezdett szép hangokból épített szólókat játszani. Ezen
döntése nem kevés bölcsességről árulkodik, de legfőképpen arról a felismerésről,
hogy tömör testű gitáron vastag hangot csak hüvelykujjal lehet játszani. Azóta
fele annyi hangot játszik, de azok nagyon szépek és a zene is szebb lett tőle.
A rock és jazz világában egyaránt vannak a megszokásokat figyelmen kívül
hagyó gitárosok. Ilyen például Brian May, aki egy 6 pennis pénzérmével penget
kezdetektől fogva. Vagy például John McLaughlin, aki egy bizonyos fajta
joghurtos dobozból faragja ki a pengetőjét. Vannak furcsaságok.
A Kilencvenes évek elején a Dunlop cég forgalomba hozott egy pengető
családot, aminek a végén kis fém kúp képezte a pengető felületet. Nagyon különös
hangja volt a gitárnak, és nehéz volt vele játszani, mert ha a pengetés síkja
kitért a kúp palástjának mérettartományából, akkor beleakadt a húrba és
megtorpantotta a pengetés folyamatosságát. Azóta nem is láttam ilyet, úgy tűnik
ez a pengető nem alkalmas játékra.
A fém pengetők is érdekesek, nem túl gyakoriak, mert nagyon gyorsan koptatja
a húrokat és a pickup keretet is megeszi elég gyorsan. Fémes agresszív hangokhoz
azonban kiváló. Gyakorlatilag minden közhasználatban lévő fémből készítenek
pengetőket.
A pengetők formája is nagyon változatos, de az élesebb vagy gömbölydedebb
háromszögletű formán nem mennek nagyon túl. A gyors, precíz szóló játékhoz a
helyes nagyon kis rádiuszú pengető a legjobb. Kissé nagyobb rádiuszú pengető
jobb a kísérethez, de például az említett 321-es pengető rádiusza szinte
univerzális, minden játékmódra egyaránt jó. Az elmúlt évtizedekben sok kísérlet
történt a pengető fogásának, érzésének a fejlesztésére. Megjelentek a felületén
érdes, vagy süllyesztett, horpasztott pengetők vagy éppen lyukkal ellátott
pengetők.
Ezeket nagyon kellemes fogni, azonban csak a vastag pengetőkkel lehet
megfelelő felületi kialakítást végezni, amikről köztudott, hogy nehezebb
játszani velük. A metál műfajában a pengetőn szimbolikus képet mutató műalkotás
éppen oly fontos, mint például a tarajos kivitele. Zajos sistergő zúzáshoz a
tarajos pengetőideális, azonban több oldalával is lehet játszani, amitől
sokoldalúbban használható.
Nemrégiben egyik erdélyi barátomtól, Szilágyi Zoltántól kaptam egy Twin Picks
nevű pengetőt. Ő maga fejlesztette ki, dupla éle van és kétszer pengeti meg a
húrt, így kissé hasonló hangzás érhető el vele, mint a 12 húros gitárral. Persze
ezzel is meg kell tanulni játszani, mert aki szólót akar játszani vele, az nem
biztos, hogy ilyen hangot akar, azonban kíséretre nagyszerűen használható.
A pengető szerepe messze túlterjed a célszerű eredeti használaton. Mára már
szuvenír, reklámhordozó, figyelemfelkeltő, sőt ékszer is lett. A pengető
egyfajta szimbóluma lett a gitárzenét kedvelők szubkultúrájának.
Vannak, akik pengetőket mint esztétikumot tekintik és a rajta elhelyezhető
műalkotások egyben használati tárgyként is szerepelnek.
És mint mindenben ebben is megtalálhatók az extrém jelenségek. Valaki
készített gitárpengetőket a Gibeon meteoritból, aminek összetétele 90% vas és 8%
nikkel,a többi pedig nagyon ritka ásvány. Ha másért nem is, de attól a tudattól,
hogy a meteorit ki tudja hány milliárd éve utazott keresztül a végtelen
univerzumon, hogy végre elérje inkarnációjának csúcsát, hogy itt a Föld bolygón
gitárpengető legyen belőle, talán tényleg rendkívüli hangon szól. Aki ezt
elkészítette, nem kevés üzleti érzékkel lehet megáldva, mert nem kevesebbet,
mint 4600 Dollárt kér érte.
Szinte mindegyik ismert nagyobb gitárcég gyárt vagy gyártat pengetőket. Sokan
csak reklámból, de például a Dunlop kifejezetten egyik fontos területeként
kezeli a pengetők tervezését gyártását.
Érdemes ellátogatni a weblapjukra is, náluk kimerítőbb adatbázist a
pengetőkről nem igen találni:
http://www.jimdunlop.com/products/guitar-picks#specialty-picks
Ujj pengetők
Aki látott már igazi country gitárost vagy bendzsóst, az láthatta, milyen
szélsebesen tudnak folyamatosan arpeggiókat játszani az ujjukra húzott fém vagy
műanyag pengetőkkel. Ez a pengetés mód kezd terjedni az akusztikus gitározásban
is. Előnye, hogy hatalmas hangerőt produkál, hátránya, hogy újra kell vele
tanulni a pengetést ( nekem nem sikerült...) és elég nagy pengetési zajt okoz,
és hangfelvételnél zavaró a túl hangos, agresszív daráló hangzás. Az is hátrány,
hogy nem mindenki viseli el az ujjait szorító fémdarabokat.
A különféle ujj pengetőkből látható itt néhány féle.
Aki azonban most ismerkedik a pengetéssel, annak jó esélye lehet, hogy
megszokja és megtanulja. Vannak gitárosok, akik csak a hüvelyk ujjukon
használják ezt a pengetőt, a többi ujjukkal vagy újbeggyel vagy körömmel,
esetleg műkörömmel pengetnek.
Már ez a kis ízelítő is mutatja, hogy a pengetők világa hatalmas, és bizony
lehetne könyvet is írni a pengetőkről.
Szabó Sándor Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2023 Tandem Records ::