Romanek Tihamér 8 húros klasszikus gitár
(Ha a gitárom citromból lenne!...)
A gitár csakúgy, mint minden hangszer, amit magam számára rendelek,
mindenesetben a megszokottól eltérő tónus keresésének jegyében születik. Egy
alkalommal Romanek Tihamér hangszerkészítő mester felhívott, hogy sürgősen
keressem meg, mert nagyon különleges fát sikerült valahonnan beszereznie,
ráadásul csupán néhány gitárra valót. Igencsak felcsigázta a fantáziámat. A fa,
amit szerzett citromfa volt, ami közismerten az egyik legritkább olyan keményfa,
ami ritkán nő kellő méretre. Rezonáns tulajdonságai a riói paliszanderrel
vetekednek. Egyik rossz tulajdonsága, hogy szinte csak csiszolással lehet
megmunkálni annyira kemény, a másik az, hogy kell neki egy év mire a fa
megnyugszik és a feszültségek eltűnnek belőle. Ugyanis az ebből készült gitár
hidegre, kiszáradásra nagyon érzékeny, biztos, hogy kezdetben meg fog repedni.
Én ennek ellenére bevállaltam a gitárt, kíváncsi voltam mi fog kijönni ebből a
makrancos, de mellesleg gyönyörű citromfából.
Rendeltem egy 8 húros klasszikus gitárt. Mivel Tihamér elkötelezett híve a
Kasha építésmódnak, én ezzel a rendszerrel rendeltem tőle a gitárt, mivel ez már
önmagában garancia volt arra, hogy a hangja a megszokott nylon húros hangzástól
messze el fog térni. Megjegyezném, hogy a klasszikus gitárosok körében többek
között azért nem terjedt el ez a gitártípus, mert húrlábjának formája
esztétikailag eltér a megszokott spanyol gitárétól. Persze ezt nem lehet
kikerülni, mert a működési elvéből adódóan kell olyan jellegzetes fejsze
formájúra készíteni a húrlábat. A másik ok, hogy nem terjedt az, hogy más hang
karaktere van, mint amit a hagyományos építésű gitárok kínálnak. Szokatlan a
hangok hosszabb kitartása minden húron minden fekvésben, a gömbölyded
koppanással indított hang és jellegzetesen fókuszált középtartománya. A Kasha
építésű gitár nem lényegesen hangosabb bármely más jól megépített hagyományos
Torres építésű gitárnál, bár teremben nagyon jól viselkedik, éppen a határozott
tranziensek, hangindulások miatt.
A gitár hamar el is készült kanadai vörös cédrus fedlappal és mahagóni
nyakkal, ébenfa fogólappal. A gitár 650 mm-es húrtávolsággal épült. Bár még
hónapokig kellett várnom, mire a fa "kirepedte magát" és megkaphatta a gitár a
végleges lakkozást. A gitáros felől nem érezhető különösebben hangosnak, de a
koncertterem végén is jól hallható marad.
A hangszer hagyományos francia polírozást kapott, ami nemcsak szép, de nagyon
könnyű hangbarát bevonat a gitáron. A citromfa a lakkozás alatt leginkább arra a
régi selyemcukorra emlékeztetet, amit gyerekkorunkban nemcsak enni, de nézegetni
is szerettünk, mert mindegyik szemben más alakzatok tűntek elő.
A gitár kb. egy év alatt játszódott be, akkorra lett teljesen kiegyenlített és
akkorra nyerte el végleges dinamikáját és tónusát. Nagyon jól szól magas
hangolásban (lentről felfelé: A D G C F Bé D G ) Ezzel a húrozással inkább a
lant hangát idézi és még ezzel a lágyabb húrozással is jól működik
koncertteremben, kellő hangerőt és érthetőséget biztosítva. Ezen a hangoláson a
gitár hangja fényesebb, mint bármilyen más gitár, ez biztosítja, hogy még nem
túl nagy hangerőn is átszól elég nagy távolságot.
Normál 8 húros hangolásban (lentről felfelé: Fisz H E A D G H E) a gitár
igazán kezd hangos lenni és a fényéből ugyan veszt egy keveset, de felváltja azt
egy robusztusabb tónus, azzal a mindenen áthatoló gömbölyded koppanással a hang
elején. A hangkitartása egészen rendkívüli, gyakorlatilag újra kellett tanulnom
a gitározást, már ami a hangok zene közben "dempfelését" illeti. A magas húrok
kellő fényességének és koppanásának ideális mértékét normál vastagságú Savarez
karbon húrokkal értem el a H és az E1 húrnál, a G húrhoz pedig az új világos
barna színű D'Addario kompozit húrt használom. Ennél jobb G húrt még ne
hallottam. Ez még a nem túl ismert de rendkívül jó Pirazzi G húrt is felülmúlja.
Ez a kombináció harmóniailag is jó szeparációt biztosít a gitáron.
A gitár nemcsupán koncertteremben viselkedik jól, de kiegyenlítettsége miatt
nagyon könnyű vele bánni a stúdióban is.
Szabó Sándor Vissza az oldal tetejére
|