Yamaha APX 1200 elektroakusztikus gitár fizikai modellezésű
előerősítővel
Ismét valami érdekesség! Már a nevet olvasván is ösztönösen felkapjuk a
szemöldökünket. A Yamaha SPX akusztikus gitár sorozatát már hosszú évek óta
ismerhetjük, azonban most valami különlegesség ismét történt, amiről szeretnék
írni és egyben bemutatni ezt a gitárt. Az erősítők területén már megszokhattuk a
fizikai modellezést. Már annyira hétköznapivá és tegyük hozzá minőségivé vált
egy bizonyos árkategória felett, hogy teljesen el tudjuk fogadni a hangját,
merthogy nem sok ember tudna különbséget tenni, hogy éppen mi szól az adott
felvételen vagy a koncerten.
Az akusztikus gitározást sem kerülheti el a modern technológia, és ez esetben
egy érdekes frigyről van szó. Az akusztikus hang és a fizikai modellezéssel
kreált erősítőhang frigyéről. Ebben a kombinációban az akusztikus gitár megmarad
teljes hangi pompájában akusztikus gitárnak, azonban amikor erősíteni kell,
akkor a megszokott piezzo és egyéb megoldások között egy érdekes új alternatívát
kínál a fizikai modellezés. Az akusztikus gitár kapott egy fizikai modellezésű
előerősítőt, amely stúdió kész hangot kínál bármilyen erősítőn használjuk a
gitárt.
A Yamaha ezúttal is belépett az újítók sorába, és kihozott egy új
elektroakusztikus gitárt az SPX1200 Vs jelű modellt. Nem véletlenül nevezi nezt
a sorozatot Compass-nak. ( Iránytű) Jelezve azt, hogy tud mutatni új irányokat
az akusztikus gitár világában is.
Koncepció
Az SPX 1200 VS elektronikája egy új fejlesztés, az SRT előerősítő. (Studio
Response Technology). Mit is jelent ez a rendszer a valóságban? Mindenekelőtt
képzeljünk el egy jó minőségű akusztikus gitárt, ebbe beépítve egy komoly piezzo
hangszedőt és egy különleges előerősítőt, minden hagyományos funkciójával
együtt. Így van hangoló és gerjedés gátló áramköre is. Az előerősítőnek azonban
van egy másik üzemmódja, ahol nem a piezzo hangszedő szól közvetlenül, hanem egy
algoritmus egy stúdióban bemikrofonozott gitár hangját szimulálja, ráadásul nem
is egyet.
A szimulációnak része az is, hogy milyen típusú a mikrofon, milyen mikrofon
előerősítővel történik a felvétel és a mikrofon távolsága is be van kalkulálva a
szimulációba. A szimulációhoz a jelet a beépített piezzo pickup szolgáltatja.
A gitár
A gitár részletes bemutatásával kezdeném, hiszen egyenrangú elemként szerepel
a többi rendszertaggal együtt.
Máris azzal kezdem, hogy a gitár tömör, minőségi faanyagokból épült. Ebben
tehát nincs engedmény, a gitáron nem múlhat a hangzás. A tető tömör fenyő, a
káva és a hát indiai rózsafa, a nyak mahagóniból készült ébenfa fogólappal. A
test egy kisebb jumbo kerekded kontúrját idézi kivágással a magasabb fekvések
elérése érdekében. A tető merevítése X rendszerű, így ezzel együtt egy mindenki
által felismerhető akusztikus gitárhang karakterét adja ez a testforma. Mivel a
gitár kisebb, mint a jumbo, így kiválóan alkalmas szólista gitárosok számára is,
nemcsak ének kíséretre.
A kidolgozás lélegzetelállítóan szép. Érdemes megnézni a fej díszítését vagy
a fogólap pozíciójelzőit. Ritkán látni ennyire precíz és míves kidolgozást. A
gyöngyházat és a fát sajátosan kombinálva alkották meg a gitár díszítését. És
attól nagyon megkapó, hogy egyszerű, ízléses. Semmi giccs. A lakkozás
természetesen makulátlan, magas fényű.
A test kontúrjának szél berakása is világos facsíkkal történt, nem közönséges
műanyaggal. Ezek az apróságok sokat jelentenek.
A nyak keresztmetszetét a rockerek imádni fogják, mindössze 43 mm széles, és
talán a Les Paulhoz áll legközelebb a nyak érzete.
A nyakat selyemfényűre lakkozták, kellemesebb érzetet nyújtva a kéznek. A
hangolókulcsok gombjai ébenből vannak, ez is egy olyan plusz, amit ritkán
látunk.
Elektronika
A gitár kávájának felső részébe építették be azt a jó kövér dobozt, amiben az
SRT előerősítő helyezkedik el. Kívülről egy jó pár potméterrel és kapcsolóval
ellátott kezelőpanelt találunk. Ugyancsak itt, közel a nyakhoz található a 2 db
1,5 Voltos ceruzaelem beépített tokja is. A fizikai modellezésű egység az
előerősítő fokozat részét képezi. A katalógusban az SRT a System 62 Preamp jelet
viseli.
Azt meg kell szoknunk, hogy mindennek igyekeznek nagyon hangzatos, tudományos
nevet adni, mert ez biztosítja a tudatlanok számára a hitelességet. Sokszor rém
egyszerű dolgoknak elképesztően bonyolult nevet adnak. Egy példa rá: Ha kenyeret
akarunk sütni, akkor kell készítenünk kovászt, ami nem más, mint víz, liszt, só,
élesztő. Azonban, ha a kovászból készült kenyeret modern marketing módszerrel
kellene eladnom, akkor a mai modern kor bevált receptjéhez folyamodva
mindenekelőtt adnom kellene neki egy nevet, például ilyet: BÉK technológiával
előállított kenyér. Azaz biológiailag érlelt kovászból sütött kenyér. Az
egyszerű megvezetett ember mondaná is: " Jé, feltalálták a BÉK cipót!..."
Visszatérve az SRT-re ez kissé bonyolultabb, mint a kenyérsütés. A honlapon
található ismertető nem ad sok beavatást az algoritmus működésébe, így ennek
egyszerűségét nem tudom most megítélni, de a hatékonysága úgyis ki fog derülni a
próba során és többnyire a gitárost egyébként is csak az eredmény érdekli.
Az elmúlt években tesztelt fizikai modellezésű eszközöket ismerve azt
tapasztalom, hogy a bemenő jel minősége kritikusan fontos. Így a rendszer sikere
nem is annyira az előerősítőn múlik, hanem mindenekelőtt a gitáron, majd a
hangszedőn, ugyanis ha azok nem szólnak megfelelően, abból egészséges szimuláció
nem lehet. Így a tesztelést a nyilván a gitárral kezdtem, ízlelgettem sokáig,
majd húrláb alatt elhelyezett hangszedővel folytattam. A piezzo hangszedők
minőségét nagyon egyszerű megállapítani. Ha recsegős, karcos, száraz piezzo
hangja van akkor rossz, ha sima, inkább a mikrofonéhoz hasonló, akkor jó.
Ugyanis egy szimuláció nem kezdődhet azzal, hogy előbb eltüntetjük a piszkot és
majd utána kezdünk valamit a hanggal.
A kezelőpanelen ki lehet iktatni az SRT-t, így jól meg lehetett figyelni a
piezzo hangzását. Nagyon biztató volt, hogy egyáltalán nem hasonlított a hangja
a megszokott piezzo hangszedőkére. Simán induló tranziensei vannak, amiből arra
lehet következtetni, hogy egy jobb fajta piezzo került a gitárba. A hangzás
formálásához rendelkezésre áll a 3 sávos hangszínszabályzó. Egy külön A.F.R.
feliratú kapcsolóval aktiválhatjuk a fizikai modellezést. A Blend potméterrel a
hangszedő és a mikrofon modellezés között állíthatunk be tetszőleges arányt.
További 3 állásban kapcsolhatunk a mikrofonozást szimuláló algoritmusok között.
Az ASR-t bekapcsolva azonnal lehet hallani, hogy valami mást hallunk, mint a
hangszedőt. Még inkább elbizonytalanodik a fülünk, hiszen már a hangszedőben is
kételkedhetünk, hiszen nem nagyon érezhető a piezzo hang.
Most ez az élmény még gazdagabb is lesz, ha bekapcsoljuk a mikrofon
távolságát szimuláló Focus/Wide kapcsolót. Innentől az lehet az érzetünk, hogy a
gitár előtt van egy jó mikrofon, jó mikrofon előerősítővel és semmi dolgunk
nincs, csak játszani.
Az SRT előerősítő
Ha meg akarnánk ismerni ennek a látszólag egyszerű eszköznek a működését,
akkor igen tetemes anyagot kellene áttanulmányoznunk. A gitárban található 3
alapbeállításhoz a Yamaha mérnökei elutaztak a világ másik végére mintát venni,
a sokak szerint legjobb akusztikus hangot produkáló stúdiókba, mint például az
NRG és az East West stúdiókba Los Angelesbe, továbbá az Oceanway és Warner
Chappell stúdiókba Nashville-be. Az ottani rendszereket és körülményeket
foglalták egy algoritmusba, ami egy kis mikroprocesszoron futva, képes
visszaidézni az adott hangzást. Tehát nem hangmintákról van szó, hanem fizikai
paraméterekről.
Ez esetben is egy olyan összetett rendszerről van szó, ahol a szimuláció
sikere azon is múlik, hogy milyen minőségű a gitár, és milyen minőségű jelet
szolgáltat a piezzo pickup. Ha ennek a hangrendszernek valamelyik pontja
gyengébb, akkor maximum annak a minőségében történhet meg a szimuláció is. Ezt
azért tartom fontosnak leírni, mert sokan teljesen kiábrándultak az akusztikus
gitár hangosításától, mert oly sok féle hangszedő van és egyik sem tökéletes.
Ezért sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a szimulációval minden gond megoldódik
majd és mindegy, hogy milyen a gitár, majd a szimuláció pótolja a gitár és a
hangszedő hiányosságait. Ez nem így van. A Yamaha ebben a gitárban egy
lehetséges, okos kompromisszumot kötött, ahol minden eléggé jó ahhoz, hogy
együtt, egy csomagban valóban professzionális megoldást nyújtson a gitárosnak.
Hangzás
Mielőtt egyáltalán bedugtam volna az erősítőmbe a gitárt, meg akartam magát a
hangszert ismerni, hogy legyen egy referenciám, A gitár maga egy gazdag
hangszínű, igen jól kiegyensúlyozott hangzású darab, ahol nincs túlsúlyban sem a
basszus, sem a magas. Hangereje nem túl nagy, de lévén elektroakusztikus
hangszer, nem is fontos mekkora hangerőn szól. Ezt követően a piezzót hallgattam
meg, az említett kritériumokat figyelve. Majd végül az SRT mikrofon
szimulációját. Az eredményt már a piezzo után sejtettem, tudtam, hogy ha tiszta
jelből szimulál az algoritmus, akkor nagy baj már nem lehet. És éppen így lett.
A rendszer rugalmasan illeszthető minden szituációba. Valóban elhiteti a
hallgatóval, hogy mikrofon veszi a gitár hangját és egyáltalán nincs piezzo
érzet. Azt hiszem ennél nem is kell több.
Az SRT egy okos és hatékony rendszer, bárcsak lehetne külön is kapni, mert
sok embernek megoldaná a hangosítás problémáját, azonban van egy gyanúm, hogy a
Yamaha ezt csak dedikált modelleken beépítve fogja árulni.
Ár/érték arány
A gitár ára egyébként teljesen elfogadható, 399.000,- Ft és ehhez még egy
kemény tokot is kap a vásárló. Ezért az árért mellesleg éppen csak egy tiszta fa
gitárt lehet kapni.
Mindenképpen javaslom a kipróbálását, mert azonnal stúdió kész hangot ilyen
könnyen, ennyire jó áron és jó minőségben nem nagyon kapni.
Ezúton megköszönöm az Eldorado Hangszerüzlet segítségét, hogy a teszthez
rendelkezésünkre bocsátotta a Yamaha SPX 1200-at.
Csatlakozó linkek:
Szabó Sándor
Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2023 Tandem Records ::