Furch GiD 51 CM és GiE 52 SR fémhúros akusztikus gitárok
Az '50-es és a '70-es évek között a Selmer név nagyon jól csengő európai
márkanév volt. A mindenféle hangszereket gyártó francia cég jó hírnevét a
gitárosok számára talán a Maccaferi rendszerű akusztikus jazzgitárok hozták meg,
később a legendás csöves erősítőik.
A Selmer/Maccaferi építésű gitárokról érdemes bevezetőként szólni néhány
szót. A hangszer úgy került a köztudatba, mint Django Reinhardt kedvenc
hangszere, melyet a Selmer gyártott 1932 és 1952 között. Minden tekintetben egy
szokatlan külsejű gitár volt. A Maccaferi név az olasz Mario Maccaferiről
hangszerkészítőről ragadt a gitárra, aki feltalált egy belső, a gitár öregébe
szerelhető hangterelő rendszert, növelve a gitár hangerejét. Mivel ez az eszköz
nagy méretű hangnyílást igényelt, így Maccaferi hangszerein jelent meg először a
furcsa, elnyújtott D betűre emlékeztető hatalmas hangnyílás.
A későbbiekben a Selmer cég kezdte gyártani ezt a gitárt, azonban, mint
kiderült nagyszerűen működött a hangterelő nélkül is, így a gitár nélküle, de a
D hangnyílás megtartásával kezdett elterjedni. Az építésmódjára jellemző, hogy a
tető merevítése lantgerendázatú, azaz sűrűn elhelyezett, egymással párhuzamosan
futó merevítői vannak, melyek a gitár hossztengelyére merőlegesek.
A Maccaferi gitár nyaka kissé döntött, és mozgatható húrlábat alkalmaztak,
mint a korai Gibson domborított tetejű jazz gitároknál.
Ennél a hangszernél, azonban nem volt a tetőnek faragott domborítása,
legfeljebb enyhén domborúra volt feszítve az egyébként igen vékony tető. A
szokatlanul rövid 640 mm-es húrhosszúság is egy fontos jellegzetessége ennek a
konstrukciónak.
Később kijött egy igen kis hangnyílású változat is, és az a néhány cég, és
független hangszerkészítő ma már csak ezt a kétféle hangnyílású változatot
gyártják. Manapság a Maccaferi gitár igazi specialitás, kevesen építenek ilyet,
de akik használják, szinte szektaszerű klubot képeznek. Jómagam 3 éve próbáltam
és még felvételt is készítettem egy Maccaferi gitárral, melyet egy napra Dylan
Fowler-től kaptam kölcsön, amit egy kanadai gitárépítő hölgy Shelley D. Park
épített neki. A gitár hihetetlen gazdagon szólt, C-re volt hangolva, jó vastag
húrokkal, és hangjának, a lantokra emlékeztető formáns tónusa ragadott meg
nagyon. Előtte nem kedveltem a Maccaferi féle gitárokat, mert csak a Django
utánzóktól lehetett hallani, ráadásul nagyon egyoldalúan használták és abban a
zenében nem emelkedett ki a hangszer igazán szép hangja. Sajnos Dylan Fowler
kivételével ezt a fajta gitárt csak a "gypsy jazz" képviselői használják, ami
nagy kár, mert ez a gitárfajta nagyon különleges tud lenni a sok egyforma
uniformalizált gitárhangzás és zenestílus között. Sok esetben éppen az ad egy
egyéni hangzást, ha nem az adott stílusra jellemző hangszert választja a
gitáros. Dylan esetében is ez történt.
Ezúttal a Furch készítette el saját elgondolásai alapján a Selmer/ Maccaferi
modell D és hosszúkás O betűre emlékeztető kis hangnyílású változatait, most ezt
a két gitárt mutatom be.
Furch GiD 51 CM nagy, D hangnyílású modell
Részletek
Az érdekes szokatlan testforma valójában nagyon szép és harmónikus, a
jellegzetes "csapott cutayway" kivágással. Ez a darab mahagóni hátlappal és
kávával, illetve mahagóni nyakkal, a fogólap ébenből készült. A teteje tömör
cédrus. Szokatlan, a vékony keresztbe hosszan elnyúló húrláb, melynek középső
tagjának magassága állítható. A húrok befűzése és felfüggesztése egy a test
végén rögzített fém szerelvényen át történik. Ezzel a megoldással egy légiesen
könnyen induló hangzást kapunk. Sajnos a gitárzenék történetében az egyre
keményedő zenék és hangzások feledésbe vitték ezt a nagyszerű akusztikai
megoldást.
A viszonylag vékony cédrus tető nagyon szépen domborítva van minden irányban,
ami kissé feszessé teszi az egyébként könnyű, lágy anyagú tetőt. Szeretném külön
kiemelni, hogy a gitár szokatlanul nagy húrhosszúságú: 670 mm, ami 2 centivel
nagyobb a megszokott 650 mm-nél, és ez a különbség sokat jelent a hangzásban, de
erről még majd beszélek később.
A hátlap rétegelt anyagból van, ennek merevsége miatt nem is tettek a
hátlapra belső merevítő gerendákat. Ez a megoldás egyre kezd terjedni, bár olyan
gitároknál, aminek árából nem spórolnak az anyaggal, sokszor egyetlen darabból
faragják ki a tetőt további merevítés nélkül. ( George Ziatas). A rétegelt anyag
valamelyest nehezebb a tömör anyagnál, így a belőle készült hangszerek is
nehezebbek lesznek. Ez jó a hangkitartásnak, de nem jó a hangerőnek.
A klasszikus jellegű fej kialakítása is a régmúltat idézi melyet csak tovább
hangsúlyoz a nyitott mechanikás hangolókulcs. Érdekes, hogy ezeken a modelleken
nulladik bundot használnak. Ez ma ritkaság, nem azért, mintha ez nem lenne jó,
csak ma más szokások vannak divatban. Ezen a gitáron valószínűleg
hagyománytiszteletből alkalmazták.
A gitár érdekessége, hogy az ébenből készült nagyon szép és precíz húrlábat
az Amarant StageShop magyar cég gyártja a Furch számára.
A gitáron a húrbefűző és a hangolókulcsok is aranyozott galván bevonatúak. Az
egyszerű, szinte díszítésmentes hangszer kivitele egyébként szép és korrekt.
A gitár a tető kivételével selyem/matt lakkozást kapott, a tető ugyanis
fényesre van polírozva.
Furch GiE 52 SR ovál hangnyílású modell
A kisebb hangnyílású hangszer minden más tekintetben ugyanazzal a
geometriával készült, mint a D hangnyílású változat. Semmilyen másféle gitárnál
nem található ilyen kis méretű hangnyílás. A kisméretű hangnyílás a lantkészítés
hagyományából maradt ránk, ahol a díszes rozetta még ha nagy is volt a felülete,
végül is nagyon kis lélegző felületet eredményezett a hang számára.
Ez a megoldás melegebb basszust és torkosabb közép tartományt eredményezett.
A gypsy jazz gitárosok kemény pengetővel játszanak és a játékukat jól
kihangsúlyozza ez a középtartományban igen erős hangszer. Persze, ha valaki
ujjakkal/körömmel penget rajta, inkább egy finom lantszerű tónus fog megjelenni.
Ez a változat rózsafa hátlappal és kávával készül, azonban a tető a sötétebb
barnás szín ellenére sűrű erezetű fenyőből van. A fogólap ennél is ébenből
készült.
A gitár kivitele hasonlóan precíz az előző modellhez, de ennek teljes test
felülete fényesre polírozott lakkozást kapott. A testen a berakások vöröses
padouk csíkokból készült, jól kiemelve a gitár különös, ám harmónikus formáját.
Minden más tekintetben a gitárok azonos módon készültek, ugyanazokkal a
megoldásokkal.
A szerelvények is teljesen azonosak. Mivel a két gitár egyszerre volt nálam,
így jó alkalom volt, hogy AB teszt formájában összehasonlíthassam a két gitárt.
Hangzás, játékkényelem
Mindkét gitár jellegzetes Maccaferi hangzású. Ez megnyilvánul a finom
lantszerűen induló hangzásban és a gazdag közép tartományú tónusban. A gyárilag
felrakott nikkel húrokkal a gitár nem adja azt, amire valóban képes.
Elgondolkodtató, hogy ezt a gitárt vajon kiknek szánja a cég? Mert ha a
tradícionális francia gypsy jazz-re, akkor nincs miről beszélni tovább. Ha pedig
a cég valamilyen módon másfajta célcsoportot is szeretne megcélozni vele, akkor
érdemes lenne a gitár rejtett hangzási lehetőségeit is bemutatni....feltéve, ha
a cég egyáltalán tudatában van annak.....
A megnövelt húrhosszúság ugyanis lehetővé teszi, hogy a gitárt .059-es vagy
még vastagabb húrokkal C-re is leengedjük. Ott jön ki a hangszer rejtett tonális
gazdagsága. Arról nem is beszélve, hogy a gitár hangosabb is lesz.
A gitárok hangereje átlagosnak mondható, ezt pedig a kissé óvatos és
túlsúlyos építésmódnak tulajdonítanám. A lebegő húrlábat éppen azért találták
ki, hogy a tetőt vékonyabbra, érzékenyebbre lehessen készíteni. Itt a domborítás
kissé feszesre hozta ki a tetőt.
Kíváncsiságból kicseréltem az egyik gitár vastag E húrját egy .059-es
foszforbronzra és C-re hangoltam. Azonnal azt hallottam, amit szeretnék mindig
hallani egy ilyen gitárból, egy vastag, gazdag hangot, amin még mindig igen
könnyű játszani. De hát én Én vagyok és más meg mást szeretne hallani.
Mindenesetre ez a gitár több, mint amit első pengetésre gyári beállításban
kihozhatunk belőle.
Manapság nehéz olyan gitárt készíteni, aminek teljesen egyedi hangja van.
Nagyon kevés gitárkészítő, a cégek pedig még kevésbé hajlandók a kutatásra,
kísérletezésre. Mindenki biztosra megy...Ezért van annyi egyforma hangú
gitár...Sokszor, nem is kellene új konstrukció, csupán elegendő lenne a
húrozással és a hangolással való kísérletezés.
Ez esetben most itt van egy szokatlan, de jól működő konstrukció, amihez a
670 mm-es menzúra szinte könyörög a vastagabb húrokért és a mélyebb
hangolásért....
A két hangszer közötti tonális különbség elég nagy: A D hangnyílású gitár
melegen szól, a basszusa könnyed, a középtartománya jellegzetes lantszerű, de
nem annyira, hogy ne lehessen felismerni benne a gitárt. A kis hangnyílású gitár
meleg testes , de feszes basszussal szól, a hangjában van egy jó adag torkosság,
amitől igen feltűnő dallamfutamokat lehet megcsillantani vele. A gitárt gyárilag
nikkel húrokkal húzták fel, amitől a hangja elhúz kissé az akusztikusabb jazz
gitárok irányába, azonban ennek a gyári "ajánlásnak" nem kell bedőlni, a foszfor
bronz húrral egy klasszissal gazdagabb hangot kaphatunk, ha az kell. Ha nem,
akkor akár így is maradhat, kinek-kinek ízlése szerint.
A nyak nagyon kényelmes, vékony, kellemes tapintású, bár nem az én kezemnek
való, de aki játszik elektromos gitáron is, annak nagyon kényelmes lesz.
A gitárok ára elfogadható, de ehhez, ha kapna a vásárló egy keménytokot,
azzal kifejeződésre jutna a Furch gálánsabb hozzáállása. A gitárhoz puhatokot
adnak, ami igen jó minőségű, de mégsem kemény.
A D hangnyílású mahagóni/cédrus gitár 320.000,- Ft-ba kerül, az ovál
hangnyílású rózsafa/fenyő modell pedig 375.000,- Ft-ba.
A Furch/Maccaferi gitárokat mindazoknak ajánlhatom, akik egy különleges
egyéni hangzást szeretnének, és ki akarnak szakadni a hétköznapi megszokásokból.
Aki gypsy jazzt akar játszani, annak nincs is igazából más alternatíva, de aki
valami mást akar játszani, ehhez ez a különös hangszer egy kiváló kiinduló alap,
de ehhez el kell gondolkodni a vastag húrokon és a C hangoláson. Megéri!!!
Ezúton köszönöm a Stageshopnak, hogy a gitárt tesztelésre megkaphattuk.
Csatlakozó linkek
Szabó Sándor
Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2023 Tandem Records ::