George Ziatas "Ziata" klasszikus gitár
 Ha az ember fél életét gitárok között tölti, egy idő után hajlamos azt
gondolni, hogy mindent tud a gitárokról és sok újat már nem fognak neki mutatni.
Persze az élet az mindig tartogat meglepetéseket, és amiről az ember 30 év után
azt mondja valamiről, hogy fekete, egyszer csak kezdi fehérnek látni. Így jártam
én is, amikor 2005-ben elmentem az esztergomi gitárfesztiválra, ahol bemutattak
egy George Ziatas nevű ausztrál gitárkészítőnek és rögtön két gitárját is
kipróbálhattam. Mindig is szeretek gitárokat kipróbálni, de amikor az embernek
van 8 gitárja és nem akar új gitárt venni, akkor annyira nem hajtott a vágy új
gitárokat felfedezni.
Aztán amikor a kezembe adták a gitárt és elkezdtem rajta játszani, akkor
megráztam a fejemet és azt kérdeztem magamtól: -"Biztos, hogy jó a fülem?
Nyugalom jó a füled, csak bízz benne, ha valami furcsát hallasz, akkor az a
gitártól van nem a füledtől...." Eképpen füstölögtem magamban, amikor arra a
félelmetes érzésre eszméltem fel, hogy nagyon beleszerettem abba a gitárba.
Talán 5 percig tartott, vagy csak 1 percig, mindegy, már nem voltam ugyanaz az
ember, mint előtte. Aztán vissza kellett adnom azt a gitárt, mert már el volt
adva, nekem csak szerencsém volt kipróbálni. Vagy szerencsétlenség? Nézőpont
kérdése. 5 perccel előtte egy elégedett, szabad ember voltam, megvan minden
fontos, nincs tartozásom, nem spórolok semmire. Minden esetre ezek fontos
paraméterek, hogy az ember szabadnak érezhesse magát. És tessék! Beleszerettem
abba a gitárba és onnantól kezdődött elölről a rabszolgaság. Kezdhettem megint
spórolni, átcsoportosítani, ügyeskedni, stb
 Most eltelt egy esztendő még mindig várom a gitáromat, de vannak nálam
szerencsésebbek, akik mostanában kaphatták meg és én pedig szerencsésnek
érezhetem magam, hogy vámolás után egyből letesztelhetem és írhatok róla.
Ennyi bevezető után szeretném kicsit közelebbről bemutatni a Ziata gitár 74.
számú példányát. Ez a modell több tekintetben úttörő konstrukció a klasszikus
gitárok történetében. Ez a harmincas éveiben járó nagyon tehetséges
hangszerkészítő rendkívül előremutató módon mutat példát hangszerkészítőknek és
gitárosoknak is egyaránt.
 A gitár konstrukciója eltér a spanyol és a tipikus ausztrál gitárokétól is.
Kezdve azzal, hogy a gitár nyaka a 14, bundnál csatlakozik a testhez.
Ezzel sokkal kényelmesebbé válik a felsőbb fekvésekben való játék. Nagyon sok
briliáns zenedarab születik, amiket a 12, bund fölött kell játszani. És amikor
látom a gitárosok heroikus küzdelmét, és lélegzet elállító bravúrjait, akkor a
szánalom mellett még mosolyogni is kedvem támad, hiszen sem a zene, sem a
zenélés nem a mazohizmusról szól. Mert azt látom, hogy a komponista írt valami
darabot, amit éppen, hogy csak el lehet játszani a hagyományos 12 bundos
klasszikus gitárokon. Aztán ha valaki hibátlanul eljátssza, akkor elmondható,
hogy sikerült a mutatvány. Mert az ilyen módon megvalósított dolog inkább
mutatvány, mint zene. Miért nem jutott hamarabb valakinek eszébe, hogy lehet
gitárt építeni hosszabb és kényelmesebb játék tartománnyal is......? Most ez
végre ki van találva, kérdés, hogy hogyan fogadják az örökké szkeptikus
gitárosok.
 A másik fontos konstrukciós jellemző, hogy a spanyol gitár legjobb hagyományait
ötvözte az ausztrál jellemzőkkel. Valójában spanyol tető és hát hangolás, de a
tető merevítése rácsos szerkezetű, karbon szövettel laminált balzafából
készítve. A tető is, de különösen a hát is domborított.
A nyak-test csatlakozás is különleges, a képen látható módon elkészítve nagyon
kényelmes a balkéznek, amikor a felső fekvésekben van dolga.
 Kicsit térjünk vissza a test formájára. A 14 bundos hozzáférhetőséget úgy
kellett Ziatas mesternek megoldania, hogy a test köbtartalma változatlan
maradjon. Amit elvett a 12. és a 14. bund között, azt a test hátulján
megtoldotta. Ezzel a gitár hasi része gömbölydedebb, nőiesebb, viszont a váll
részénél kissé szögletesebb, azonban ez a forma nagyon szép és esztétikus,
ráadásul a gitár súlypontja sem ment el. A legnagyobb dolog pedig az, hogy ezzel
a testformával nem változott meg a gitár középtartománya. Megmaradt markáns
spanyol gitárhangúnak, de tudott ötvözni benne más jó tulajdonságokat.
A nyak kényelme egyszerűen pazar, nem lehet letenni a gitárt. Minden elérhető,
minden megoldható. Ritkán érzi azt az ember, hogy a korlátok immár nem a
hangszerben vannak. A fogólap az ausztrál gitároknál szinte már kötelező módon,
a mély húrok felé 1 mm-t csavarodik. Ezzel a játékkényelmet javítja és nagyobb
húrmagasság esetén is könnyebb a játék. A húrokat alátámasztó csont teljesen
párhuzamos, amint ezt a legutóbb tesztelt Ashley Sanders gitárnál is látható.
A szegély díszítés a megszokottól szélesebb, ez ugyan apróság, de valamiféle
erőt, határozottságot sugall annak aki kézbe veszi ezt nagyon finom nőies
gitárt.
 A tesztelt gitár teste indiai paliszanderből készült, teteje fenyő, nyaka
hondurasi cédrus ébenfa fogólappal. A húrláb padoukból van.
A hangja volt számomra az, ami több tekintetben újragondoltatta velem a gitár
hangjának természetét. Eddig megszoktam azt, hogy ha szép fényes gyors magasakat
akarunk, akkor el kell búcsúznunk a tiszta telt mélyektől. Ha vastag, húsosan
telt tónust akarunk, akkor le kell mondanunk a magasakról. Továbbmenve, ha jó
hangkitartást akarunk, akkor el kell térni a megszokott spanyol gitár tónusától.
Erre jó példa a Kasha építésű gitár. Hatalmas hangkitartása van, de az már nem a
megszokott tónus. Itt most valami egész érdekes dolog játszódik le, mert
egyszerre van telt, feszes, tiszta, gyors és áttetsző tónusa kellően nagy
hangerővel és az átlagnál jóval hosszabb hang kitartással és brilliáns
kiegyenlítettséggel. Már ezt nehéz egyben elképzelni, de még mindig klasszikus
gitár tónust hallunk! Hát ez az, amit nem hittem el akkor 2005-ben.
Most pedig itt van a gitár és ritkán ragadtatom el magam, de a Ziata életem
egyik legnagyobb klasszikus gitár élménye minden tekintetben.
Ezzel az építésmóddal Ziatas mester nagyon konzisztens eredményt tud elérni. Ez
azt jelenti, hogy a gitárok nagyon kevéssé térnek el egymástól.
Minden hang szinte robbanásszerű gyorsasággal indul, fényesen testes és üvegesen
áttesző, miközben gömbölyded marad. A magasba haladva egyre nyílik a hangja, és
énekel minden fekvésben. A mélyeinek hangkitartása a Kasha gitárokéhoz közelít,
arányos középtartománnyal és feszes testű mélyekkel. Szeretném felhívni a
figyelmet arra, hogy a gitár 4-5 méter távolságban adja az ideális arányt, így
ha valaki Ziata gitárt próbál ki, akkor kérjen meg valakit, hogy hallgassa meg
és pengesse is meg 4-5 méter távolságból. Azt tudni kell, hogy a gitáros hallja
a legsilányabb hangot mindig a saját gitárjából.
A Ziata modellek kétféle testméretben készülnek. Van egy keskenyebb és egy
mélyebb változat. Az általam tesztelt 74-es számú darab a keskenyebb változat.
Ha lehet, ez a gitár még feszesebb és még feltűnőbb hangzást produkál, mint a
mindössze 6 mm-el mélyebb változat. Rövid időre a mélyebb változatot is
meghallgathattam. Mindkét gitár hordozza ugyanazokat a fentebb felsorolt hangi
jellegzetességeket, csupán a mélyebb testű gitár hangjainak nagyobb aurája van,
és kevésbé feszes. A vékonyabb testű gitár azonban olyan tisztán, pregnáns
hangindulással szól, hogy a terem minden pontján kellő információt hallhatunk a
gitárból. Nem véletlenül készítenek egyre több keskenyebb gitárt. Innentől ízlés
kérdése, ki melyiket választja.
A Ziata gitárok hangereje a rendkívül gyors, nagy energiájú tranzienseiben van.
Ez nem mindig nyilvánvaló a gitáros számára, így a hangerejét nem szabad csupán
a hangszer mögül megítélni.
A gitár 650 mm-es standard húrhosszúsággal készült. Javasolni tudom a karbon
húrokat az E1 és a H húrnál és vagy a hagyományos nylont vagy a D'Addario új
kompozit G húrját. A Ziata ezen fogja a legnagyobb teljesítményt nyújtani. Aki
nem szereti a karbon húrt, ne keseredjék el, mert ez a gitár nagyon jótékonyan
reagál a hagyományos nylon húr tulajdonságaira is, azzal kissé klasszikusabban,
húsosabban fog szólni. Tanácsként talán még annyit az ínyenceknek, hogy a Ziata
csodásan szól a Hannabach Goldin Super Carbon húrjával. Ez a húr a Savarez
karbon és a hagyományos nylon közötti tartományban szól, gyors, áttetsző, de még
kellően vastag és igen hangos.
A gitárhoz Ziatas mester ad egy alacsonyabb csont nyerget is. Kinek-kinek keze
kondíciója és izlése döntheti el, hogy melyiket használja. A Hannabach Super
Carbon készlethez érdemesebb az alacsonyabb csontot betenni.
Végezetül a legfontosabb dolgot nem szeretném kihagyni. Kötelezően javasolt egy
párásító használata a gitár tokjában. Ez a hangszer egy párásabb klímában
született. Ha valaki odafigyel a kellően magas páratartalomra, akkor ez a gitár
örök életű lehet a használója számára.
Összességében egy rendkívül magas színvonalú gitárt próbálhattam ki, mely attól
a legkülönlegesebb, hogy hangjában olyan tulajdonságokat testesít meg, amik
eddig a hagyományos építésű gitárokban nem voltak meg egy hangszeren belül. A
gitárban keresve sem találtam volna semmi nem tetsző tulajdonságot. Az egyetlen
említésre méltó dolog talán az, hogy 6-9 hónapos várólistával lehet ehhez a
hangszerhez hozzájutni.
Ezúton szeretném megköszönni az Australian Guitar Centre-nek, hogy a gitárt
tesztelésre a rendelkezésünkre bocsátotta. A tesztelt Ziata modell ára bruttó
4.000,- Eurónak megfelelő magyar Forint. A gitár egy igazi Hiscox flight
case-ben lakik, mely benne foglaltatik a fenti árban.
Kellemes tulajdonságai:
Feszes, tiszta, gyors és áttetsző tónus kellően nagy hangerővel, és az átlagnál jóval hosszabb hang kitartással és brilliáns kiegyenlítettséggel
Megtartja a hagyományos klasszikus tónust
14 bundos hozzáférésű nyak
Gyönyörű kivitel
Kellemetlen tulajdonsága:
Kissé sokat kell várni a megrendelt hangszerre, 6-9 hónap
Szabó Sándor Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2023 Tandem Records ::