Gitár hangrendszerek 20.
Eddie Van Halen hangrendszere
Érdemes röviden áttekinteni Eddie pályafutását. Az amerikai lemezpiacon 1978-ban
mutatkozott be egy új együttes, amelynek gitárosa Edward Van Halen volt. Az
eddigiekhez képest teljesen újra gondolta az addigi gitártechnikákat és korábban
nem használt hanghatásokat mutatott be. Azok addig ismeretlenek voltak a kemény
rock világában. Van Halen hamarosan Amerika legkedveltebb kemény rockot játszó
együttesévé vált, amely fokozatosan tolódott a hard-rock felől a heavy metal
felé.
1973-ban megalapítják a Broken Combs nevű formációt, amelyet David Lee Roth
érkezése után Mammothra keresztelnek. 78-ban a basszusgitáros Mike belépésével
jön létre a végleges formáció, mely a Mammoth név foglaltsága miatt kénytelen
átkeresztelkedni. A sikerek csúcsán David Lee Roth kiválik és helyét Sammy Hagar
foglalja el, aki azonban szólókarrierjét sem adja fel. 1992-ben American Award
díjat kapnak a hardrock kategóriában. 1997-ben Hagar kiválik a bandából, helyét
az egykori Extreme énekese veszi át, Gary Cherone.
A szólóénekesek cseréje azonban nem zavarta az együttes működését amelynek
meghatározó egyénisége Eddie Van Halen és testvére Alex.. Első igazi nagy
sikerüket a Van Halen II.-es albummal aratták. Ezt követően kezdik megismerni az
együttest nemzetközi szinten is, amit a sok nagy koncertkörút csak fokozott.
Az igazi nagy dobás, a csúcs az 1984 című album amelynek több száma is
toplistavezető. A Jump sokáig vezeti mind az amerikai mind az európai listákat.
És innentől kezdve az együttes életében minden megjelenő album szupersiker. Van
Halen ma is aktív és bár az ízlés kezd eltolódni a dzsunkább, kevésbé zenei
stílusok irányába, ettől még ha Van Halen játszik, mindenki odafigyel a
Mesterre, hiszen ő azon gitáros generáció egyik vezető alakja, akik még igazán
tudtak szólókat játszani.
Pályafutása során több márka endorsereként is megismerhettük. Ilyen volt a
Kramer gitár, a Peavey erősítő és gitár és az MXR effektek.
Ezek után tekintsük át a hangrendszerét:
Az alábbiakban egy a stúdióban használt hangrendszerét mutatom be. Ez a rendszer
majdnem teljesen megegyezik a korai összeállításával, ahol még Marshall erősítőt
használt.
A rendszer két ponton is nagyon érdekes. Eddie igyekezett az erősítő
teljesítmény szabályzását két ponton is megoldani. Mindenekelőtt használt egy
műterhelést a végfok és a hangfal közé illesztve. Ezzel a végfok teljes
kihajtása mellett kevésbé vette igénybe a hangszórókat és így a torzítás nem a
hangszórók torzításából jött, hanem tisztán a csövek torzítása vett részt a
hangzásban. A másik teljesítmény szabályzás pedig az erősítők 110 Volt helyett
90 Volton történő járatása volt. Ehhez egy furcsa szabályozható transzformátort
az Ohmite Variac-ot használta. Az eredmény egy teljesen új hangzás.
Egy későbbi, igencsak összetett rendszer látható a következő rajzon.
Ezt a rajzot kell egy darabig nézegetni, mire kiderül mi hova vezet, azonban ez
csupán pár percig tart, mert valójában egy nagyon logikusan összeállított
rendszer és a sok eleme ilyen módon került rajzasztalra. Azt minden esetre
megjegyezném, hogy ez egy 1997-es rendszer rajza. Eddie rendszere időnként
látványosan változik, bár eléggé hű a cuccaihoz, de igen gyakran előfordul, hogy
bizonyos elemek kicserélődnek és esetleg más módon kerülnek bekötésre. Ha Eddie
hangrendszeréről beszélünk, akkor mindig csak egy pillanatnyi állapotról
tehetünk említést. Vannak képek, ahol a Marshall, a Soldano és a Peavey jól
megférnek egymás mellett:
A koncepció lényege, hogy a két darab Peavey 5150 közül az egyik a képezi Eddie
fő hangzását, annak is az előfokát használja, a másik 5150 pedig egy monitor
ládát hajt meg. A végerősítők H/H cégfokok. Ez a típus nem ritka a rock
gyakorlatában, a hangfalak pedig Peavey hangfalak 75 W-os Celestion
hangszórókkal ellátva. Persze sietve megjegyzem, hogy időnként 30 Wattos
Celestionok is megjelentek a hangfalakban....ezt csupán a felháborodott precíz
tárgyilagosságban élő olvasóknak mondom, nehogy vád érjen a hangszórók adatait
illetően, ami már előfordult. Sőt tetézem az információkat azzal, hogy néhány
stúdió felvételen az egyik Marshall hangfal 25 Wattos Greenback, egy másik pedig
JBL hangszórókkal volt felszerelve.....
A rendszer lelke egy Bradshaw kapcsoló és vezérlő rendszer. Ezeken keresztül
vannak bekötve az effektek, rackes és pedálosak egyaránt. A rajzon a narancs
színnel megnevezett eszközök mind ezen a kapcsolórendszeren mennek át.
Egy másféle áttekintéshez az alábbi táblázat nyújthat segítséget.
Erősítők:
Hangafalak:
- Peavey 5150 Straight Cabinet / 4x12
Gitárok:
- Peavey Wolfgang Special Electric Guitar
Padálok:
- Boss OC-2 Octave
- Boss SD-1 Super Overdrive
- Custom Audio Electronics RS-10 Midi Foot Controller
- Dunlop Original CryBaby Wah Pedal
- MXR Phase 90 Phaser
- MXR Stereo Flanger
Hangszórók:
- Celestion 12" G12T 75 Watt Speakers
- Rack eszközök
- Custom Audio Electronics Amp Selector / Router
- Eventide H3000/3500 Harmonizer
- H&H V800 Power Amplifier
- Lexicon PCM-70 Reverb
- Palmer Speaker Simulator
- Rockman Smart Gate Noise Gate
- Roland SDE-3000 Digital Delay
Amivel Eddie valóban ízlést teremtett a hangban és nagy áttörést jelentett a
Peavey cégnél, az az 5150 típusú erősítő megalkotása volt. Bár a Peavey nagy
cég, azonban az 5150 volt az első igazi telitalálat termék, amivel egy olyan
örökös klasszikus erősítő típus került a piacra, ami szinte szabványosított egy
bizonyos fajta rock gitárhangzást. Az 5150 hangfala is nagyon népszerű, mely
ugyan nagyon hasonló a Marshall 1960-as modelljéhez, már a beépített hangszórók
miatt is, azonban, a hangja fókuszáltabb, kevesebb alja van. Mindez a
hangfaldoboz kialakításából adódik.
Eddie Van Halen időközben akkora hírnévre tett szert, hogy mára rengeteg
hisztérikusan mániákus utánzója akad. Mindenféle amatőr honlapon, mindenféle
egymásnak ellentmondó hírek kezdtek szárnyra kelni Eddie hangrendszeréről, már
már a legértelmetlenebb apró részletekig menően is. Mi ezt a folklórt nem
szeretnénk gazdagítani és tovább bonyolítani, nem akarjuk növelni az egyébként
is igen nagy ködösítést.
A hangrendszerek tanulmányozása során eljutunk egy már korábban említett, de
részleteiben ki nem fejtett problémához. Eddie hamar észrevette a flangerben
rejlő hangi lehetőségeket. Azt is észrevette, hogy ha a flangert a gitár és az
előfok közé csatlakoztatjuk és nagy torzítást használunk, akkor a flanger finom
dinamikus úszása beleolvad a kompresszált torzított hangfolyamba. A flanger
hanghatását csak akkor lehet kihasználni, ha a torzító sorrendben megelőzi a
flangert. Ezért is jó az erősítő effekt loopjában használni minden delay alapú
effektet.
Eddie hírnevéből remekül él az MXR, melyet a Dunlop vásárolt fel nemrégiben.
Gyakorlatilag a régi MXR effektek Eddie absztrakt stílusában átfestett
változatait lehet újra megvásárolni.
A gitárok tekintetében igen nagy a kuszaság, már annál is inkább, mert Eddie
szerette a kísérletezést és gyakran különféle gitártesteket házasított össze
különféle nyakakkal, egész más gyártótól.
A gitár, amivel első lemezét felvette az egészen bizonyosan egy 1959-es Fender
Strato volt, amibe egy 1958-as tremoló került. Itt ezen a ponton is véres viták
folynak a termoló évjáratát illetően is, és ez innentől kezdve már beteges és
nevetséges vita, amiben tényleg kényelmetlen lenne leírni mindazokat az
ellenőrizhetetlen adatokat, amik mindenféle honlapon terjednek és mára talán a
fele sem igaz. Én magam is inkább elfoglalom azt a kényelmes, de nem támadható
pozíciót, miszerint csupán az igaz, amit látok és hallok, amit leírnak az ebben
az esetben nem feltétlenül igaz.
Hogy melyik gitárjának hangszín potméteréhez milyen értékű kondenzátor van kötve
és miért, ebbe nem megyek bele, mert ez innen technikai folklór.
Azt azonban szívesen leírom, amit Eddie egy interjújában említett a gitár
alkatrészek összeházasítása kapcsán. Szereti az öreg Fender Strato testeket,
valamiféle más évjáratú nyakkal, de ami tisztán jávor (egy darab a fogólappal).
Azonban a tiszta jávor nyak fényes karakterét szereti egy régi Gibson PAF
hangszedővel megtörni.
A gitár és erősítő buherálásban Eddie egészen az őrületekig elment maga is.
Képes volt egy Gibson PAF hangszedőből kivenni a mágneseket és áttenni egy
DiMarzióba.....ezt nem is kommentálom, ezek után mit lehetne várni a fanatikus
utánzóktól...
Néha tényleg nehéz megmondani milyen gitáron játszik, néha azonban egyértelmű.
Az alábbi képeken különféle gitárjai láthatók:
Annyi azonban biztosan elmondható, hogy Eddie Van Halen egy igazi úttörője a mai
modern elektromos gitározásnak. Ha ő nem lett volna, akkor ma egészen másként
gitároznának. Edward Van Halen ma már a klasszikusok közé számít a rock
történelmében.
Szabó Sándor Vissza az oldal tetejére
|
©2006-2019 Tandem Records ::